Dzsebel (Gebel, Jabal) Almásy

Zarzura felfedezése a Gilf Kebírben, az 1933-as Almásy-expedíció során

Almásy László (1895-1951), akit a világ a kilencszeres Oscar-díjjal kitüntetett "Az Angol beteg" című filmben ismert meg egyike a század legeredményesebb, nemzetközi viszonylatban is kiemelkedő felfedezőinek. A róla készült látványos, háromórás film azonban kitalált történet, a valós események bemutatásával adós marad, és sokszor ellentmond is annak. A XX. század egyik legjelentősebb Szahara kutatójának kalandokban és fordulatokban rendkívül gazdag élete azonban legalább olyan érdekes, mint a film.
A másodszülött fiúként született Almásy nem örökölt címet és vagyont, éppen ezért grófi címét is csak külföldön használta. Londonban folytatott műszaki tanulmányokat, majd az I. világháborúban harci repülősként vett részt, ezután az osztrák Steyr autógyár alkalmazta. A technika, különösen az autók és a repülők iránti rendkívüli érdeklődése és hozzáértése is nagy szerepet játszott abban, hogy később sivatagkutatóvá váljék. 1926-ban utazott Afrikába, hogy egy új személyautót próbáljon ki rendkívül szélsőséges körülmények között, s ennek keretében 2700 km-t autózott a Nílus mentén. Ezután Kairóban maradt, ahol sorra szervezte autós expedícióit a Nílus menti országokba, s később már repülősiskolát létesített, megteremtve az egyiptomi sportrepülés alapjait. Útjai során bekalandozta Kenyát, Tanzániát, Ugandát, járt a szudáni Szud mocsárvidéken, és a Kék-Nílus mentén. Érdeklődése és tudománytörténeti jelentőségű tevékenysége azonban főleg Egyiptomhoz, az akkor még feltáratlan Líbiai-sivataghoz kapcsolódik. Utazásai kezdetben sportteljesítmények voltak, melyek némelyikét ekkor egyedülállónak minősítettek, ezek közben azonban mindinkább megismerte és megszerette a sivatagot s érdeklődése tudományos irányba fordult. A tudományos közvéleményt ekkoriban erősen foglalkoztatta a titokzatos Zarzura-oázisok legendája, melyek valahol a Líbiai-sivatagban találhatók. 1931-ben sikertelen autós-repülős expedíciót vezetett a területre, 1932-ben Kemal el Din herceggel és korábbi útitársával, Sir Robert Claytonnal nagyszabású expedíciót szervezett a Gilf Kebir bejárására, az expedíció azonban a herceg és Clayton váratlan halála miatt meghiúsult. 1933-ban indult útnak ismét, ekkorra azonban Patrick Clayton a Kufrában hozzá csatlakozó Robert Clayton özvegyének társaságában már fölfedezte a legendás oázis két völgyét, s Almásynak csak a harmadik völgy felfedezésének dicsősége maradt. Mégis ez az expedició volt élete legsikeresebb vállalkozása. Útitársai, H. W. G. J. Penderel, valamint Kádár László az expedíció által fölfedezett, a Gilf Kebir platójáról leszakadt látványos, 637 m magas tanúhegyet vezetőjük tiszteletére Almásy-hegynek (Dzsebel Almásy, Jabal Almásy) nevezték el. Almásy a Líbiai-sivatag déli részén lévő 1900 méter magas Uveinat-hegység barlangjaiban barlangfestmények ezreit fedezte föl, köztük a híres "Úszók barlangját" is. Felfedezését megmutatta Leo Frobeniusnak, az afrikai kultúra híres kutatójának, aki később úgy publikálta a barlangokat, mint saját felfedezését. Az út geomorfológiai szempontból is rendkívül hasznos volt, mert az Almásy társaságában tartózkodó Kádár László, a magyar földrajztudomány kiemelkedő személyisége fontos megfigyeléseket és megállapításokat tett a sivatagi formák genetikájának tárgykörében. Almásy 1934-ben és 35-ben háromszögeléssel feltérképezte a Szahara közép-Ny-i részén lévő Nagy Homoktenger nevű hatalmas homoksivatagot, melynek következtében tekintélyes fehér folt tűnt el Afrika térképéről.
1939-ben, a háború küszöbén Almásy gyanús személlyé vált. Sajátos dolog, hogy német és osztrák kapcsolatai miatt az angolok, angol kapcsolatai miatt pedig az olaszok kezelték bizalmatlanul. Magyarországra való hazatértét követően 1941-ben behívták Rommel Afrikakorpsához, ahol főleg térképhelyesbítéssel és felderítéssel foglalkozott, majd német ügynököket csempészett az angol vonalak mögé. A német hadseregben szolgált, de sohasem volt náci. A háború után rövid időre letartóztatták, de mivel a vádolt háborús bűnökben ártatlannak bizonyult, kiengedték. 1947-ben utazott vissza Egyiptomba, ahol folytatta régi, elsősorban a repüléssel kapcsolatos munkáját, de foglalkozott Kanbuses perzsa király elveszett hadseregének titkával is. Jelentős erőfeszítéseket tett a sivatagkutatással foglalkozó nemzetközi intézet felállításáért. Ekkorra egészsége megromlott és Salsburgban, szanatóriumban kezelték. Ekkor kapta meg a Kairói Sivatagkutatói Intézet igazgatói címét, de ezt 1951-ben bekövetkezett halála miatt már nem tudta elfoglalni.
Almásy sajátos alakja a tudománytörténetnek. Kalandos életét rendkívül izgalmas, egzotikus, romantikus és politikai szálak színesítik. Pilótából lett sportoló, majd kutató, később a háborúban játszott szerepet. A század egyik utolsó fehér foltjának eltüntetője, aki magyarként járult hozzá a Föld megismeréséhez.

Csuták Máté


További információk:

Török Zsolt: Salaam Almásy (Almásy László életregénye) - Török Zsolt honlapja
Dr. Kubassek János: A Szahara bűvöletében (Almásy László hiteles életrajza) - Képek a könyvből


vissza a főmenübe