A középkori városok jellemzői Európában és Magyarországon

  1. I. Károly kiváltságlevele a komáromi polgároknak
  2. I. Lajos elengedi a kőszegi polgárok censusát
  3. Strassburg első városjoga
  4. Fülöp Ágost megerősíti a Beauvais-i kommuna szokásjogát
  5. I. Frigyes kiváltságlevele Brémen részére
  6. A bergeni városjogból
  7. Beaumanoir a városi igazgatásról
  8. A Hanza megalakulása
  9. A firenzei munkásfelkelés
  10. Az első aranyforint
  11. Firenzei bankárok
  12. A laoni kommuna
  13. A párizsi céhek határozatai (XIII. sz.)
  14. A királyi várak városokká alakulnak
  15. Zsigmond városfejlesztő politikája
  16. Részletek a budai jogkönyvből
  17. A budai polgárok zendülése a patriciusok ellen
  18. Szeged, Buda és Pest 1433-ban

I. Károly király kiváltságlevele a komáromi polgároknak (1331)

Mi Károly, Isten kegyelméből Magyarország Királya, jelen soraink rendjében mindenkinek a tudomására hozzuk, akit illet; mivel az uralkodó dicsőségét népeinek a sokasága szokta ékesíteni, a fejedelmeknek hasonlóképpen oltalmuk védőpajzsával és kiváltságaik kegyével kell őket dédelgetniök, hogy ezen felbuzdulva, számban és vagyon tekintetében egyre gyarapodjanak. E megfontolástól indíttatva Komárom városunkat népessé és népek sokaságával ékessé akarván tenni, említett városunk népeit és polgárai abban a kegyben és különleges kiváltságban részesítettük, hogy bármilyen perükben vagy annak bármely szakaszában egy komáromi ispán vagy ugyanazon hely várának az élén álló, vagy oda állítandó várnaggyal [a királyi várgazdaságok élén álló tisztségviselő] se merjen, illetve merészeljen felettük ítélkezni; bírói jelenlétük elé sem szabad őket megidézni, hanem a közöttük felmerülő minden perben csak az általuk választott villicus hozhat ítéletet; ha pedig villicusuk a per súlyos volta miatt erre nem lenne elégséges, akkor az ilyen ügyeket elbírálás végett a mi jelenlétünk elé vagy, amennyiben szükséges, tárnokmesterünk elé kell áttenni; továbbá minden telkük, illetve egész házhelyük után földbér címén, a használatban levő dénárokban, évi két részletben fél fertót tartoznak fizetni, mégpedig felét Szent György vértanú, felét pedig Szent Mihály főangyal ünnepének a nyolcadnapján [ május 1-én, ill. október 6-án]; biztosítjuk számukra azt is, hogy ha közülük bárki örökös hátrahagyása nélkül hal meg, az ilyenek javaikból, akaratuk ellenére vagy adósság címén, senkinek semmit sem tartoznak juttatni, hanem minden vagyonukról, bárkinek a javára, szabadon végrendelkezhetnek; megengedtük nekik ezenfelül, hogy a Vág folyón túl levő területen, saját szükségletükre, szénát és nádat szabadon kaszálhatnak; viszont különösképpen megtiltjuk, hogy akármelyik komáromi várnagy vagy ispán kiküldetéseiben való eljárásra vagy futárszolgálatra kényszerítse őket; végül biztosítjuk részükre, hogy minden portékájukkal és bármiféle áruikkal országunkban mindenütt, szárazon és vízen egyaránt, tekintélyünk oltalma alatt szabadon és akadálytalanul közlekedhessenek. Elrendeljük tehát, és mindnyájatoknak, kik országunk tisztségeit viselitek, különösen pedig a komáromi ispánnak jelen oklevelünk által szigorúan megparancsoljuk, hogy az említett komáromi polgárainkat és népeinket az általunk nekik engedélyezett ezen szabadságuk sérelmére soha semmiképpen se merészeljétek háborgatni, hanem engedjétek, hogy a részükre biztosított ezen kegyünknek örvendezhessenek. Kelt Visegrádon, Szent Mihály főangyal Ünnepének a nyolcadnapján, az Úr 1331. esztendejében.

I. Lajos király 1346-ig elengedi a kőszegi polgárok censusát és zsoldos serege fenntartásának a biztosítására 1343-ban kivetett királyi adónak a reájuk eső részét; ennek fejében ők városukat fallal tartoznak megerősíteni

Mi, Lajos, Isten kegyelméből Magyarország királya emlékezetül adva, tudomására hozzuk mindenkinek, akit illet, hogy tisztelendő Ipoly kőszegi plébános, Miklós bíró, Hestul Miklós, János és Ulrik, ugyanazon Kőszeg városunknak a polgárai és hospesei a saját és ugyanazon kőszegi polgáraink és hospeseink összességének a nevében felségünk színe elé járulván, bemutatták nekünk a felséges és nagyságos fejedelemnek, Károly úrnak, Magyarország dicsérendő emlékezetű egykori nemes királyának, a mi kedves atyánknak 1336-ban kiadott arról szóló oklevelét, hogy ugyanazon Károly király úr, a mi atyánk - meghallgatván szegénységüket és nyomorúságukat - abban a kegyben részesítette a kőszegi polgárokat, hogy ugyanazon oklevele keltének a napjától fogva 10 esztendeig királyi collecta címén semmiféle censust nem fizetnek, hanem helyette Kőszeg városunknak a falait tartoznak és kötelesek felépíteni, és azokat jó erődítményekkel ellátni; bemutatták továbbá a mi 1342-ben, patens formában korábban használt kisebb titkos pecsétünkkel ellátott s atyánknak a kőszegi polgárainak biztosított kegyéről kiadott gyűrűs pecsétes oklevelét megerősítő oklevelünket, alázatosan kérlelve felségünket, hogy ugyanazon kőszegi polgárainkat az atyánk által- említett s jelzett oklevelünkben általunk is - megerősített oklevelében nekik a biztosított kedvezmény birtokában - atyánk levelének és a mi megerősítő oklevelünknek a tartalma szerint az említett tíz év leteltéig megtartani méltóztassunk. Mi tehát, mivel minden alattvalónknak igaz és jogos kérését meghallgatni és teljesíteni tartozunk, meghallgatván kérésüket, az atyánk oklevelében leírt és nekik megadott kedvezményt - atyánk oklevelének a keltétől számított tíz esztendőnek a tartamára - oly föltétellel engedélyeztük, hogy kőszegi polgáraink nevezett Kőszeg városunk falait felállítani, felépíteni és jó erődítményekkel megszilárdítani tartoznak; ha pedig ugyanazon polgáraink említett városunk erődítési munkálatait elhanyagolnák, s erről kedvelt tárnokmesterünk, Vas és Sopron megyék ispánja vagy testvére: András mester útján hitelt érdemlő módon és bizonyíthatóan értesülünk, kőszegi polgáraink rögtön felségünk által megállapítandó büntetéssel fognak sújtatni. Ezért a zsoldosaink fenntartási költsége címén általunk a folyó évben kivetett királyi adónkat is elengedtük nekik. Kelt Visegrádon, Szent György vértanú Ünnepén [április 24.] az Úrnak 1343. esztendejében.

Strassburg első városjoga

A közölt szövegrészlet Strassburg. első, 1200 körüli városjogából való.Ebben az időben Stlrassburgot a püspök - a város hűbérura - hivatalnokai igazgatták, a hűbéri szolgálatok ellenében a püspök védelmezte a város lakóit, és biztosította a megadott kiváltságokat.

1. Más városok mintájára Strassburgot is azzal a kiváltsággal látták el, hogy benne minden ember, akár idegen, akár a város lakója, minden időben mindenektől békében lesz;
2. Ha valaki a városon kívül valami bűntényt követett el és - a büntetéstől való félelmében odamenekült, biztonságban ott maradhat. Erőszakosan senki reá kezet ne emeljen, viszont ő is az igazságszolgáltatással szemben engedelmes és készséges legyen.
3. Senki zsákmányolt, vagy lopott dolgot oda ne vigyen be, és ott őrizni ne merjen, kivéve ha [a dolog] tulajdonosával hajlandó elszámolni.
5. E város minden hatósága a püspök hatalma alatt áll, úgy, hogy vagy ő maga nevezi ki, vagy mások által nevezteti ki [a hatóságokat]. A magasabb állásúak ugyanis rendelkeznek az alacsonyabb rendűekkel, amennyiben azok alárendeltjeik.
6. Közhivatalt senki másra nem köteles bízni, csak olyanra, aki egyházának famíliájába tartozik.
7. Azt a négy tisztviselőt, aki a várost kormányozza, saját maga iktatja hivatalba. Ezek: a soltész [bíró], a várgróf, a vámszedő és a pénzverő mester. A soltészről, akit ügyvivőnek (causidicus) is mondanak, szólunk először
8. A soltészről, akit ügyvivőnek (causidicus) is mondanak szólunk először. Az ügyvivőnek jogában áll, hogy a maga helyettesítésére két személyt, úgynevezett bírákat rendeljen. Ezeknek annyira tisztes embereknek kell lenniök, hogy a polgárok előttük az ítéletet becsületük sérelme nélkül állhassák.
11. Az elítéltekkel szemben használatos kényszerítő hatalmát (bannus) azonban nem a püspöktől, hanem a várgróftól nyeri. Ugyanis olyan hatalmat; amely vérontással, akasztással, lefejezéssel, csonkítással és más, a bűntettnek megfelelő ilyesfajta büntetéssel kapcsolatos, egyházi személy nem birtokolhat. Ezért van az, hogy miután a püspök a várgrófot kinevezte, a császár a pallosjogot az ilyesfajta büntetésekre. vonatkozólag, valamint a kényszerítő hatalmat ez utóbbinak adja át.
44. A várgróf (vogt) [a német városokban az igazságszolgáltatás, a bíráskodás, a rendőri ügyek legfőbb intézője] hivatalához tartozik, hogy a városban űzött összes iparágak élére mestereket állítson. Ilyenek a nyergesek, a szűcsök, kesztyűsök, vargák, kovácsok, molnárok, kádárok, fegyverkészítők, gyümölcsárusok, kocsmárosok. Ezek fölött, amennyiben hivatásuk gyakorlásában valami vétséget követtek el, joga van ítélkezni.
80. Aki a város falaiban, vagy várárkaiban kárt tett, a várgrófnak 40 dénárt fizessen.
81. Aki az utcára építkezik, hasonlóképpen a várgrófnak fizessen büntetést. Ez alól felmentés nincs.
82. Senki trágyát, vagy ürüléket háza elé ne tegyen, legfeljebb akkor, ha azt azonnal elszállítani készül. Vannak azonban helyek, ahová ezeket kihordhatják. Ilyenek találhatók á vágóhíd mellett, Szent István temploma mellett, a lóvásártéren levő kút mellett, és végül a Gewirkenek nevezett helyen.
83. A város sáncárka a falon kívül 60 láb, a falakon. belül 30 láb széles legyen.
86. Senki a városban disznót nem tarthat, csak ha a disznópásztorra bízza.
93. Az összes polgárok évenként bizonyos napokon öt alkalommal kötelesek az úr dolgát végezni, kivéve az összes pénzverőket, az egyház famíliájához tartozókat, kivéve továbbá 12 szűcsöt, az összes nyergeseket, 4 kesztyűst, 4 posztókészítőt, 8 vargát, az összes kovácsokat, az összes ácsokat, mészárosokat és kádárokat.

102. A
szűcsök között tizenketten vannak olyanok, akik a püspök költségén bőröket és szőrméket kötelesek kikészíteni, mégpedig annyit, amennyire a püspöknek szüksége van.Az ehhez szükséges anyagot a szűcsök mestere e tizenkettő közül magához véve annyit, ahányra szüksége van, a püspök pénzén Mainzban, vagy Kölnben vásárolj a meg. Ha utazás közben valami károsodás érné őket, akár vagyonukban, akár pedig mert fogságba jutottak, a püspök adjon kártérítést.
103. A kovácsoknak jogukban áll, hogy amikor a püspök a császárral együtt hadba indul, mindegyikük lovanként négy patkót ad szögekkel együtt. Ebből a várgróf a püspöknek 24 lóra elegendőt ad ki, a többit pedig visszatartja.
104. Ha a. püspök a császári udvarba megy, mindegyikük lovanként két patkót ad szögekkel, amiből a várgróf 12 lóra szükséges mennyiséget ad át a püspöknek, a többit visszatartja. 105. Ezenkívül a kovácsok kötelesek a püspök palotájában az ajtókon, ablakokon minden vasmunkát; elvégezni úgy; hogy anyaggal ellátják őket, és a munkálatok alatt élelmezésükről gondoskodnak.
106; Ha a püspök egy várat ostromol, vagy ellenkezőleg, őt veszik ostrom alá, háromszáz nyilat adnak neki. Ha többre lenne szüksége, az ő költségére és terhére annyit szállítanak neki, amennyire szüksége van.
107. A város kapuinak elzárására szükséges zárakat és láncokat a város költségén kötelesek elkészíteni.
108. A vargák között csak nyolc van olyan, aki a püspöknek, mikor a császári udvarba megy, vagy a császárral háborúba indul, gyertyatartók, tálak és korsók szállításához szükséges bőrládákat készít. Mindazon dolgokat, melyekre az előbb említett esetben, vagy várostromnál szükség van, mint például a bőrtömlőket, vagy más bőrrel bevont edényeket; megfelelő módon fekete bőrből készítsék, szintén a püspök költségére és terhére.


Fülöp Ágost megerősíti a Beauvais-i kommuna szokásjogát (1182)

A szent és oszthatatlan Háromság nevében. Amen.Mi, Fülöp, Isten kegyelméből a franciák királya, tudtára adjuk mindazoknak, akik ma élnek, s azoknak is, akik eljövendők, hogy mi azt a kommunát, melyet a Beauvais-iak a mi atyánktól, Lajostól [VII. Lajos (1137-1180)] és a mi elődeinktől, sok idővel ennek előtte kaptak, s ők odaítélték azokat nekik, megerősítjük és mi is engedélyezzük számukra azokkal a szokásjogokkal együtt, amelyeket ez az oklevél tartalmaz, az irántunk való köteles hűségük fenntartásával.
1. Valamennyi lakos, aki csak a város falai alatt, avagy a váralján [alsóváros, külváros] lakik, bárkinek a földjén tartózkodik is, a kommunára tesz esküt, azok kivételével, akik az elöljáró (maire [major]), továbbá a tanácsbeliek, avagy a tanácsbeli esküdtek tanácsára ebből kimaradnak.
2. A
váralján élő lakosok mindegyike segítse a másikat becsületesen, saját belátása szerint.
3. Ha
valaki latorságot követ el olyan emberrel szemben, aki erre a kommunára felesküdött, akkor a kommuna elöljárói és tanácsbelijei - ha e tettről hírt kapnak - ítélkezzenek a lator teste és vagyona felett saját megítélésünk szerint, ha bűntettéért az nem szolgáltatta az általuk megítélt elégtételt.
4. Ha
pedig az, aki a latorságot elkövette, menedékhelyre menekül, akkor a kommuna elöljárója és tanácsbelijei a menedékhely urával vagy azzal, aki helyettesíti, megegyeznek az ügyben, s ha az elégtételt ad a ellenfélnek az ő kezükbe, mégpedig Ítéletük szerint, akkor rendben van a dolog; ha azonban megtagadná az elégtételt, akkor az ő emberein, illetőleg vagyonán vegyék meg az ítéletük szerinti elégtételt.
5. És ha eljönne egy kereskedő Beauvais-be kereskedés céljából, s valaki a város külvárosában latorságot követne el vele szemben, s ennek híre eljutna az elöljáróhoz és a tanácsbeliekhez, és ha a kereskedő megleli a gonosztevőt a város alatt, akkor az elöljáró és a tanácsbeliek saját megítélésük szerint szolgáltassanak igazságot ebben az ügyben; és ha az a kereskedő nem volt az ellenségeik közül való, továbbá, ha a gonoszt elkövető valami menedékhelyre menekülne, és ha a kereskedő vagy a kommuna elöljárója avagy a tanácsbeliek elküldenék hozzá megbízottjukat, és elégtételt adna a kereskedőnek vagy kellőleg bizonyítani tudná azt, hogy nem ő követte el a latorságot, ezzel a kommuna megelégszik. Ha azonban ezek egyike sem állna fenn, akkor - ha a gonoszt elkövető elfogható lesz a város területén - az elöljáró és a tanácsbeliek ítélete szerint toroltassék meg tette.
6. Rajtunk és a mi asztalnokunkon kívül senki sem fogadhat be a városba olyan embert, aki a kommuna valamelyik tagjával szemben latorságot követett el, csakis abban az esetben, ha azért jön, hogy gonosztettéért elégtételt adjon. Viszont ha a Beauvasi-i püspök befogad valakit a városba, akiről nem tudta, hogy a kommuna valamelyik tagjával szemben latorságot követett el, később, amikor már a püspöknek ezt bebizonyítják, semmiképpen sem fogadhatják be, csakis az elöljáró és a tanácsbeliek engedélyével; s ebben az esetben a püspök visszafogadhatja ezt az embert.
7. Minden egyes malomban csak két molnárlegény legyen; ha pedig valaki több legényt venne oda, avagy más rossz szokásokat akarna bevezetni a malmokba, s ennek híre eljutna az elöljáróhoz és a tanácsbeliekhez, akkor ezek saját megítélésük szerint annak szolgáltassanak igazságot, aki a feljelentést ez ügyben megtette.
8. Ezenkívül: ha a Beauvais-i püspök a mi három törvénynapunkra akarna utazni, avagy ha hadba akarna vonulni, akkor minden törvénynapra csak 3-3 lovat kapjon, de ezek a lovak semmiképpen sem lehetnek idegen emberéi. Ámde, ha akár ő, akár szolgálattevő embere a kommuna valamelyik tagjától megkapta volna a ló helyett a váltságdíjat, akkor utána püspök már nem kaphat lovat a megváltott ló helyébe. Ha viszont három lónál többet követelne, s ennek híre eljut az elöljáróhoz és a tanácsbeliekhez, akkor ezek mindenkor, becsületesen, saját megítélésük szerinti segítséget nyújtják majd az ilyen panasztevőnek.
9. Hasonlóképpen: ha a Beauvasi-i t püspök nekünk halat akarna küldeni, ehhez kapjon egy lovat.
10. A
kommuna egyetlen tagja se adjon kölcsön pénzt vagy ne juttasson pénzt a – kommuna – ellenségein, míg a háború tart; ha mégis megtenné, akkor ezzel a hitszegés bűntettét követné el. És ha bebizonyosodnék az, hogy bármennyit is hitelezett vagy juttatott volna nekik, akkor az elöljárók és tanácsbeliek ítélkezzenek felette belátásuk szerint.
11. És, ha úgy adódnék, hogy a kommuna kivonul ellenségei ellen a város falain kívülre, a kommuna tagjai közül senki se váltson szót az ellenséggel, csakis az elöljáró és a tanácsbeliek engedélyével.
12. Ezenfelül: ha valaki a kommunából a városiak valamelyikének kölcsön adná pénzét, és az, aki a kölcsönt kapta, elmenekülne valami menedékhelyre, akkor a menedékhely ura, ha hírét veszi ennek vagy adja meg a kölcsönt, vagy vesse ki menedékhelyéről az adóst; ha pedig sem azt, sem az utóbbit nem tenné meg, akkor a menedékhely férfiai felett - mihelyt megtalálják őket - tegyenek törvényt a kommuna elöljárója és tanácsbelijei, saját megítélésük szerint.
13. Hasonlóképpen: ha valaki a kommuna egyik tagjától pénzt vesz el [lop el], és utána bemenekül egy menedékhelyre, és ha erről hírt kapnak az elöljáró és a tanácsbeliek, akkor rajta - mihelyt megtalálható lesz -, valamint a menedékhely urán és emberein tegyenek törvényt az elöljáró és a tanácsbeliek, saját megítélésük szerint, hacsak a pénzt vissza nem adja.
14. A
posztók kifeszítésére szolgáló függesztőfákat úgy kell a földbe erősíteni, hogy azok egyforma magasak legyenek; aki pedig ezekben a függesztőfákban vagy a posztóverő műhelyben, avagy a műhely tartozékaiban valamiféle kárt tenne, s ennek híre eljutna az elöljáróhoz és a tanácsbeliekhez, akkor ezek saját megítélésük szerint Ítélkezzenek a kártevő felett.
15. Jól vigyázzon a kommuna minden tagja arra, hogy ha idegennek kölcsönözne pénzt, meglegyen rá a megfelelő biztosíték, mert az ilyen kölcsönért az adóson kívül a kezest is fogságra lehet vetni.
16. Ezenkívül: az, aki felesküdött a kommunára, a város falain kívüli helység elöljáróságához ne menjen pereskedni vitás ügyeiben.
17. Hasonlóképpen: ha megtörténnék az, hogy a kommuna egyik tagja örökséget [földbirtokot] vásárolna, és azt egy éven és egy napon át birtokban is tartja, s azon építkezne, bárki jönne is e határidő után, és vádat emelne ellene e vásárlás miatt, akkor a vádlónak már semmit sem kell felelni, hanem a vevő maradjon meg az örökbirtok békés birtoklásában.
18. A
kommuna tagjai közül tizenhárom tanácsbelit kell kiválasztani, s e tanácsbeliek, valamint a tanácsbeli esküdtek javaslata szerint egy vagy két elöljárót kell ezek közül megválasztani.
19. Az elöljáró és a tanácsbeliek pedig megesküsznek arra, hogy a kommunából senkit sem részesítenek előnyben azért, mert barátjuk, és senkit sem bántanak meg azért, mert nincsenek vele jó viszonyban, és a legjobb meggyőződésük szerint szolgáltatják mindenben az igazságot. A kommuna többi tagja pedig arra tesz esküt, hogy az elöljáró és a ta­nácsbeliek ítéletén_k engedelmeskednek, és azt támogatják.
20. Mi
pedig azt az igazságtételt és Ítélkezést, mely az elöljáró és a tanácsbeliek által lesz, engedélyezzük és megerősítjük a Beauvais-i kommuna számára.
21. Jóváhagyjuk azt is, hogy ezt az oklevelünket semmiféle ok miatt nem fogják kivinni a város falain kívülre. És bárki akarna ellene szót emelni, azt nem hallgatjuk meg, miután mi ezt az oklevelet megerősítettük, és biztosítékot is adtunk felőle.

Annak érdekében, hogy ez a jövőben is hiteles és sérthetetlen maradjon, megparancsoltuk, hogy ezt az oklevelet a mi pecsétünk tekintélyével és alul írott királyi nevünk jegyével is meg kell erősíteni.

Így történt ez Fontaineblau-ban, az Úr testet öltésétől számított 1182. esztendőben, uralkodásunk harmadik évében, amidőn jelen voltak palotánkban azok, akiknek neve és pecsétje alant következik: Teobald gróf, asztalnokunk pecsétje; Guido pohárnokunk pecsétje; Máté kamarásunk pecsétje; Rátolf főlovászmesterünk pecsétje. Kiadja Hugo kancellárunk, saját kezével.

I. Frigyes kiváltságlevele Brémen részére

Mi, Frigyes, Isten kedvező kegyelméből a rómaiak felséges császára, … fontolóra véve Brémen városa polgárainak becsületességét és irányunkban tanúsított odaadó szolgálatait, hűségüket méltó módon viszonozni akarjuk, ezért nekik és Brémen városának ama jogait, melyeket a szent emlékezetű Károly császár a bremeni egyház fő papjának, Szent Willehadnak kérésére ugyanazon városnak engedett, újra engedélyezzük és megerősítjük. Ezek a következők:
1. Ha
egy férfi vagy nő Bremen városában azon a területen. amit közönségesen Weichbildnek (wichilethe) mondanak, egy évet és egy napot háborítatlanul eltöltött, annak, aki ezután szabadságát el akarná venni, hallgatást parancsoljanak. Neki pedig jogában áll szabadságát megtartani, minthogy az ezzel szemben (esetleg) fennálló jogok az említett idő alatt elévülnek; ez nem vonatkozik a bremeni egyház és a hozzátartozó többi, egyházak familiáinak tagjaira.I. Ottokár cseh király kiváltságlevele Unicov város lakosainak (1223)A legrégibb cseh városi kiváltságlevél. A kiváltságokban részesült városok általában régebbi települések voltak.

Az Atya és Fiú és Szentlélek nevében, amen. Mivelhogy azt, amiről köztudomású, hogy az elődök istenfélő és dicséretes módon rendelték el vagy helyesen engedélyezték, nem szabad, hogy a királyi bőkezűség megváltoztassa vagy csökkentse, hanem inkább, hogy megőrizze és növelje, ezért én Ottokár, akit Premyslnek is neveznek, Isten kegyelméből cseh király, fiaimmal együtt tudatom mindenkivel, mind jelenlevőkkel, mind eljövendőkkel, hogy azt a jogot és azt a szabadságot mindenben, amelyet boldog emlékezetű fivérünk, Vladislav, egykor morva őrgróf, Unitovba, vagyis Nová Vesbe való kedves polgárainknak ugyanebben a városban vagy a városon kívül engedélyezett, elrendeltük, hogy ugyanezt a szabadságot királyi szívességünkből bőkezűen engedélyezzük nekik és ünnepélyesen megadjuk hiteles oklevélben. Vagyis, hogy a nevezett város minden évben Szent Márton ünnepén [november 11.] kötelesek hat dénárt fizetni, minden ekealja szántóföld után negyed font ezüstöt és három mérő gabonát, mégpedig egy mérő rozst, egy mérő búzát, egy mérő zabot. Hasonlóképpen megengedjük a polgároknak, hogy szabad legyen az erdő, amelyet, faizásra kaptak harminc esztendőre, amiből már tíz eltelt, hogy bármelyikük faizhasson abban. Továbbá királyi hatalmunkból elrendeljük, hogy megőrizzék kerületük szabad és biztonságos határait, mind az erdők, mind a szántók és legelők tekintetében, ahogy nevezett fivérünk, az őrgróf korábban igazságosan megszabta. Azt is megengedjük nekik, hogy szokásaik szerint minden vétséget úgy Ítéljenek meg, ahogy eddig egymás között és maguknál Ítélkeztek fivérünk engedélye alapján, hacsak nem valami súlyos és nagy bűnről van szó, amelyet a jog szerint előttünk vagy tisztviselőink előtt kell elintézni. Ugyancsak kegyelmesen meg akarjuk adni ugyanezeknek a polgároknak egészében a magdeburgi jogot és ugyanazokat a jogszokásokat, amelyeket bruntáli polgáraink élveznek. Ezenkívül azt akarjuk, hogy a hatalmat vagyis bírói tisztséget, amelyet említett fivérünk, mint ismeretes, Detrich bírónak és örököseinek megadott, ugyanez a Detrich és örökösei békességben megtartsák, ahogy a bírói hatalmat nekik adományozták. Hogy pedig ez az engedélyük állandó és biztos legyen, megerősítjük ezzel az oklevéllel és pecsétünk oltalmával, és megkérjük a tiszteletreméltó Róbert atyát, olomouci püspököt, aki szin­tén jelen volt, hogy ennek az engedélynek nagyobb hatékonysága érdekében függessze hozzá pecsétjét; ezt meg is tette.

Adatott Brnóban az Úr megtestesülésének 1223. évében a 11. indictióban, Vigbert jegyzőnk keze által sok tanu jelenlétében, akiknek a neve a következő: Zdislaw, a brnói Szent Péter (káptalan) prépostja, Konrád brnói írnok, Stepán Medlov, Jindrich, Vitek fia, és fivére, ifjabb Vitek, Divis, Svatopluk, Holas, Kojata és Zemislav, olomouci várnagyok, Bavor, olomouci kamarás, Závise, Stibor, Velis, olomouci bírák, Zpytata, Petr z Lozic és fivére Mikulás.


A bergeni városjogból

2. Éj szaka minden embernek otthon kell tartózkodnia
Éjszaka minden embernek otthon kell tartózkodnia, s az ellátás szükségén kívül nem szabad mások udvarába mennie. Ha azonban valaki ezt teszi, és ott áll az udvar bejáratánál vagy az előtérben, akkor büntetlenül a városi őrség őrszobáján kell letartóztatni, hogy ott várja meg ítéletét.
Polgárgyűlést a karácsonyi időben is tartanunk kell, mint azelőtt, kivéve ha a mi személyünk épségéről vagy lopásról van szó, s akkor éppen úgy minden tanút igénybe kell vennünk, mint egyébként.Mindaz, amit egymás között a polgárgyűlésen kézfelemeléssel határozunk, vételről, eladásról vagy más hasonlóról, ami városunknak hasznára van, maradjon mind közöttünk, hacsak a törvénykönyv mást nem rendel. Aki ezt megsérti, valamennyi fél márka ezüst büntetésbe esik, hacsak a király valami jobbat nem határoz.

Amikor pedig városunkban részeg emberek járkálnak, s az őrökkel találkoznak, akkor a helyes útra kell vezetni őket, nem tévútra, legyenek azok férfiak vagy nők. S evégből meg kell kérdezni tőle, hol lakik. Ha pedig tudja, az [őrök ] haza kell, hogy kísérjék. Ha azonban nem tudja, vigyék a legközelebbi gazdához, és ott hagyják feküdni, amíg rá nem jön, hogy hová kell mennie, ha ugyan a házigazda nem akarja előbb hazakísérni. De az az ember, aki más útra vezeti őt, egy márka ezüst büntetést von magára. Ha pedig valaki egy részegtől, akár férfiről, akár nőtől, titkon elveszi ruháit, pénzét vagy fegyvereit, éppen úgy felel érte, mintha ugyanannyit lopott volna.

3. Itt a nálunk levő őrségről lesz szó

Amíg a karácsonyi béke ideje tart, őrséget kell felállítani. Ez hat megbízható férfiúból álljon, akiket sem nagyobb, sem kisebb lopással nem vádolnak. Az elöljáró (soltész) nevezze ki őket a gazdák beleegyezésével, bérük pedig öt márka ezüst legyen a város polgárainak pénzéből. Ennek a felét karácsony előtt, a másik felét meg karácsony 12. napján kell kifizetni. S amikor ez a hat ember őrségbe áll, a fövenyhídnál találkozzanak; közülük hárman menjenek le a kikötőhídhoz, a király almáskertje mellett vezető legközelebbi úton, majd tovább a kikötőhíd hosszában, a másik három pedig haladjon a felső hosszú utca mentén, s [az előbbi hárommal] találkozzék az Olaf-templomnál a belső öbölben; ekkor a kikötőhíd hosszában jöttek kifelé fordulnak a felső útra és a felső úton érkezettek kifelé fordulnak a kikötőhíd hosszában, s [a többiekkel] a fövenyhídnál találkoznak. Így kell mindig menniük és megfordulniuk, míg csak a nap fel nem kell, s a kápolnákban nem harangoznak. Kiáltaniuk kell minden keresztutcánál, amely áthalad városunkon.És ha egy olyan ember, akit az elöljáró a polgárok beleegyezésével kijelölt, nem akar őrséget állni, akkor 2 ezüst őre büntetésbe esik, és mást kell kijelölni a helyére. Ha pedig az egyik őr elalszik az őrségen, egy ezüst őrét fizet. Ha pedig az őrök egyike mulasztja el őrszolgálatát, aki felvette a polgárok pénzét, akkor 2 ezüst őre büntetés sújtja. S az őrszolgálatot akkor kell elmulasztottnak tekinteni, ha a városban tűz üt ki, és mások hamarább veszik észre [az őrnél], vagy betörnek az emberek házába, s ellopják onnan az emberek javait, vagy haddal közelednek, a város ellen, ti. egy hadihajó, melyet evezőpadok szerint meglehet határozni, vagy több is, és mindezt mások hamarább veszik észre, mint ők.Ha pedig haddal közelednek a város felé, s az őrök észreveszik, fussanak a toronyőrökhöz, és szólítsák fel őket, hogy húzassák meg a harangokat; néhányan meg siessenek a városi küldönchöz azzal a felhívással, hogy fújja meg a kürtöt, mihelyt tudja, s az őrök kötelesek megmondani neki, hogy a hajók merről közelednek a part felé. És minden szabad és felnőtt férfi rohanjon oda minden fegyverével. Ha pedig ellenséges hadsereg közeledik, a király tetszése szerint bárkit hazaárulással vádolhat, aki másként cselekszik, hacsak nem szükséghelyzet akadályozza.Minden éjszaka toronyőrséget kell állítania a Miklós-templom tornyába. Ezt két derék, megbízható férfi lássa el, akiket jogellenes magatartással nem vádolnak, s akiket az elöljáró a városi polgárok beleegyezésével nevez ki. Ezek ketten 12 hónapra 8 ezüst márka bért kapnak. A kettő közül mindegyiknek két ezüst márkát kell fizetni a téli éjszakára [október közepén], és kettőt Pál fordulásakor [január 25.], kettőt a nyár kezdetén [április 14.], és kettőt a Selja-i [helyi szentek, kiknek ereklyéit Selja szigetéről hozták Bergenbe] szentek vigiliáján [június 8.]. Ha pedig az, akit erre kijelöltek, nem akar őrséget állni, két ezüst őre büntetés éri, s az elöljárónak mást kell kijelölnie a helyére. A kerületi elöljáró nevezzen ki két embert, akik az őrséget minden este ellenőrzik; ha az őrt alva találják az őrségen vagy nem jelenik meg addigra, amikor a tűz eloltás ára harangoznak, akkor egy ezüst őre büntetést fizessen vagy vessék a tömlöcbe. Őrségüket akkor kell elmulasztottnak tekinteni, ha tűz üt ki a városban, és mások náluknál előbb veszik észre, vagy hadsereg közeledik a városhoz, egy vagy több hadihajó tart erre. És ha ilyesmi történik, ugyanolyan módon felelnek, amint a karácsonyi őrségre nézve meg van határozva.Hat embernek minden éjszaka éppen úgy el kell látnia az őrjáratot, mint karácsony idején. Valamennyien a fövenyhídnál találkozzanak, amikor őrszolgá1atukat megkezdik, s ugyanúgy kell haladniuk és fordulniok, amint előbb mondottuk a karácsonyi őrségnél. Mindegyikük egy ezüst ertogot [egy márka 1/24 része] kap minden éjszakára a polgárok pénzéből, az elöljáró kijelölése szerint minden udvar utáni kiegészítéssel.

4. Hogyan kell városunkban berendezni a házakat

Mindazok a házak, amelyek már korábban is megvoltak, álljanak azon a módon, amint reánk maradtak. De ha egy háztulajdonos át akarja építeni a házát, mostantól fogva csak úgy rendezheti be, amint a jogvédő és a soltész vagy a tanácsosok jónak látják, hogy a legjobban beilleszkedjék mind az utcába, mind a kikötőhidak [A kikötőhidak az egyes udvarokhoz tartoztak.] közé, valamint a keresztutcák és közök viszonylatába.Így minden utca legyen ugyanolyan magas, mint a többi, és 12 könyök széles, a kikötőhidak ugyancsak. Akiknek a kikötőhídjaik túl magasak, azoknak alacsonyabbra kell venniük, másoknak viszont feljebb kell emelniük, amint a jogvédő vagy a soltész, vagy a tanácsosok jónak látják, hogy valamennyi egyforma magas legyen. Ha pedig később beszakadna egy kikötőhíd, annak kell megjavítania, akihez tartozik, s a megszabott magas­ságot elérőkkel egy szinten kell tartania.A keresztutcáknak 8 könyök széleseknek kell lenniük, a közöknek 3 könyöknyieknek az udvarok között. Az épületeket is úgy kell építenünk udvarainkon, hogy még a legszűkebb helyen is fel lehessen vinni egy hajófontot, és lefelé is, a főutca és a kikötőhidak közt. Mindegyik udvarnak fölfelé is nyitva kell lennie az utcára, amint elrendeltük az a1só részre. És ha valaki mostantól kezdve úgy építi házát vagy melléképületét, hogy kinyúlik az említett terek egyikére,egy ezüst márka büntetésbe esik, és köteles az építményt öt éjszakán belül eltávolítani. Ha pedig akkorra nincs eltávolítva, az elöljáró és a tanácsosok trombitáltassák össze a polgárok gyűlését, és ezen a polgárgyűlésen jelöljenek ki embereket arra, hogy odamenjenek, és a házból annyit hordjanak el, amennyi kinyúlik vagy felnyúlik az utcán, a kikötőhidakon, keresztutcákon, közökön vagy udvarokon azon túl, amennyit most meghatároztunk. Három könyöknyi kiugrást meg lehet tűrni a kikötőpallókon, de szélesebbet nem. Aki pedig nem akar odamenni és lehordani, egy ezüst őre büntetésbe esik.

16. Mely férfiaknak kell a polgárgyűlésen megjelenniük

Senki se kürtöltesse össze a polgárgyűlést éjszaka, kivéve ha tűz üt ki vagy ellenség közeledik a városhoz:, Nappal össze kell trombitálni a polgárgyűlést, ha valaki úgy kívánja. És ha tűz üt ki vagy ellenséges had közeledik, mindenki rohanjon oda, mihelyt a kürtöt vagy a harangot hallja, máskülönben fizessen egy ezüst márkát a királynak.Más polgárgyűlésekre azonban senki sem köteles elmenni a városi lakosokon kívül, s ugyanúgy a városi lakos idézésére sem. Egy ezüst őre büntetés éri azt, aki nem jön, mihelyt a kürtöt hallja.Városi lakosok pedig azok, akiknek udvarok van vagy udvarokat bérelnek fél évre, illetve 12 hónapra, teljesen, félig vagy egynegyedrészben, és más bérlőket is fogadnak be.Kezességet nem szabad követelni, miután már vecsernyére harangoztak, hacsak valaki nem áll elutazás előtt, s akkor sem kérheti később, (mint olyankor, amikor a másiknak) még elég ideje van kezesről gondoskodni. Ha az elöljárónak kétsége van, tanúval kell bizonyítania, hogy legjobb tudása szerint járt el. A kezesség teljesítésénél nyáron a Nap, télen a [naptári] nap az irányadó.

24. Itt a kezesség megköveteléséről és teljesítéséről lesz szó

Amikor valaki egy másiktól törvénybe állásra vonatkozó kezességet követel, akármilyen perről legyen is szó, meg kell fontolnia, hogy [az alperesnek] abban az ügyben itt vagy másutt kell felelnie. És ha az országban kell felelnie, arra vonatkozó kezességről gondoskodjék, hogy lakóhelyére megy, s az ő gazdagsága lesz érte a kezes, s a felperesnek ilyenkor az országos jog szerint kell lefolytatnia a pert.Bárki átruházhatja más valakire perének lefolytatását, ha akarja, akár férfi, akár nő. S annak, aki a meghatalmazást, elfogadja, a másik perét úgy kell lefolytatni a, mint a magáét, mert gyakran előfordul, hogy valaki nem teheti ezt maga.Ha pedig valaki a vidékről más ember jószágával városunkba szökik, a gazda utána jön és a magáét követeli, amaz pedig elrejtőzik, amíg a gazda a városban van, S ez sehol sem tudja [törvénybe] állítani, de mihelyt a gazda elhagyta a várost és hazament, ismét napvilágra jön - akkor a gazda hatalmazzon meg valakit a maga keresetévei, ha akarja, s ez úgy folytassa a pert, amint a másik saját maga tenné, ha itt volna.A kereskedőváros lakosai közül senki se okozzon sérelmet a vidéken lakóknak, sem a vidékiek a kereskedővárosbelieknek. Mindenkinek legyen meg a magáé, és senki se rabolja ki a másikat.Ha valaki egy másiktól kezességet követel arra, hogy a jogvédő idézésének és döntésének [eleget tesz], de az ítélet sem birtokot, sem [alperesi] esküt nem ítél meg neki, akkor térítse meg [alperesnek] a költségét duplán, mert hamis ügybe vonta bele, és fizessen a királynak egy márkát; kivéve, ha az, aki kezességet követelt, egymaga esküt tesz rá, hogy hite szerint igazságos ügyet vitt.

25. Ha valaki igazságtalanul követel kezességet

Ha valaki kezességet követel egy másiktól, meg kell neki mondania, hogy hol teljesítse azt. Akkor ott kell teljesítenie, ahol amaz mondotta, máskülönben egy márkával bűnhődik a király javára, ha nem teljesíti. Ha azonban a másik nem mondja meg, hol kell teljesítenie, akkor semmilyen büntetés sem éri, még ha nem is teljesít. Ha pedig valakinek kezest kell állítania, vigyen magával három a városban lakó férfiút, nem többet; egyet, aki kezességet vállal érte, és még kettőt, akinek tanúsága mellett a kezest állítja. Ha azonban többen követik és szemtelenséget követnek el [a felperessel szemben], szidalmazó szavakkal- és illetlenséggel, akkor a sértett házratörés miatt emelhet panaszt ellenük; akkor az, aki kezességet vállalt, 8 ertog és 13 ezüst márka büntetésbe - esik, a többiek mindegyike egy ezüst márkába. Ugyanígy kell lennie, ha valaki törvénytelen módon követel kezességet: a királynak egy ezüst márkával fizet érte.Az pedig, aki ellen a házratörés irányult, egy ezüst márkát kap abból a 13 márkából, akár városi lakos, akár vagyontalan legyen. S ugyanígy a házratörés tárgyában tanuságot tehetnek mellette vagyontalanok csakúgy, mint városi lakosok; kivéve, ha a kezességet követelő ember tanui vagy a kezességet nyújtó ember tanui képesek bizonyítani, hogy ez mindenki másnak megtiltotta, hogy az udvarba kövessék, a három emberen: két tanuján és a kezesen kívül. Akkor társai nem bűnhődnek,de azok mindegyike, akik önkényesen mentek vele és illetlenséget követtek el, egy ezüst márkát fizet a királynak.Az az ember pedig, aki fizetésért vállal kezességet, de sem háza, sem hajója nincs a kereskedővárosban, amint a törvény meghatározza, és azt állítja, hogy háza vagy hajója van, holott nincsen, 4 ezüst márkával bűnhődik a király javára. [A fél] pedig, mivel olyan embert bírt rá kezesség nyújtására, akinek sem háza, sem hajója nincsen, ugyanolyan mértékben büntetendő, vagyis a kezességre rábíró éppen úgy, mint a kezességet nyújtó, kivéve ha [az utóbbi] leteszi az esküt a (szent) könyvre, hogy megmondotta neki: se háza, se hajója nincsen.Ha valakinek kezességet kell kívánnia egy másiktól, két városi lakos férfi legyen mellette, és ne több. S ha egy városi lakos megtagadja, hogy vele menjen, hogy kezességet kérjen vagy nyújtson, őt erre fel kell szólítania. Ha pedig ezután éppen úgy nem akar vele menni, mint azelőtt, egy ezüst őrével tartozik a királynak.Ha pedig valaki a szabadban találkozik egy emberrel, és kezességet akar kívánni tőle, de ez észreveszi, s onnan elszalad, ellovagol vagy elevez, akkor olyan hangosan kell rákiáltania, hogy tanui bizonyságot tehessenek róla: hallania kellett, ha akarta volna, s ebben az esetben kezességet kell vállalnia. Ha pedig ezt nem teszi meg, a király javára egy ezüst márkával bűnhődik. Ha meg valaki egy ember udvarába vagy házába fut be, és bezárja az udvarajtót vagy a kaput, akkor rá kell kiáltani és felszólítani, hogy nyissa ki. Ha pedig az emberek nem akarják [ezt megtenni], ott a helyszínen kell tőle kezességet követelni, és olyan hangosan kell beszélni, hogy meghallja, ha akarja, és hogy [a fél] tanui bizonyságot tehessenek róla: hallania kellett, ha akarta volna, s akkor nyújtson kezességet vagy fizessen egy ezüst márka büntetést a királynak. Ha nem akarja, nem kell neki megmondani, hogy hol kell a kezességet teljesítenie, s ez a törvény szerint éppen olyan érvényes, mintha megmondották volna.

27. A játékról és a fogadásról

Amikor az emberek pénzben játszanak vagy kockáznak, minden a király meghatalmazottjára háramlik, ami az asztalon van, és mindegyikük fél ezüst márka büntetést fizet a királynak.
Ha pedig az emberek fogadnak, ez jogilag nem érvényes, de nem is kell megbüntetni.

Beaumanoir (1250-1296) a városi igazgatásról

Sok kiváltságos várost láttunk, ahol a szegényeknek és a középrendeknek a város kormányzásában semmi részük nincs. Ez ugyanis teljesen a gazdagok kezében van, akik akár vagyonuk, akár származásuk révén a polgárjoghoz hozzájutottak. Ha az egyik évben maire [a polgármesteri cím elődje] esküdt vagy városgazda volt valamelyikük, a következő évben testvérüket, unokaöccsüket vagy más közeli rokonukat teszik meg ilyenné, úgyhogy tíz vagy tizenkét év leforgása alatt minden vagyonos polgár részt vesz a város igazgatásában. Ha azután a községbeliek el akarják számoltatni, azzal védekeznek, hogy ezt már a többieknek megtették. Azonban az ilyen eseteket nem szabad tűrni. A közvagyonról megkövetelt elszámolást ne azok ellenőrizzék, akik maguk is elszámolásra vannak kötelezve. Az elszámolás a város földesurának vagy megbízottainak és az erre a célra küldött községi képviselőknek jelenlétében történjék, és ha valami visszaélést fedeznek fel, vigyék törvény elé az ügyet. Ha az elszámoltatás során ilyesmi előadódik, akkor a jövedelmek kezelői adjanak számot a jövedelmekről, ha pedig valamiről nem tudnak elszámolni, vessék őket börtönbe, haladéktalanul foglalják le vagyonukat, és így kényszerítsék őket az okozott kar megtérítésére.Ha egy jó város polgárai közt viszálykodás vagy gyűlölködés miatt ellentétek támadnak, uruk ne tűrje. Tegyen meg mindent, ami mindkét felet kielégíti; ha ez sikertelen, kötelességének ismerje, hogy a viszálykodó feleket elfogassa és addig tartsa fogságban, míg a béke közöttük helyre nem áll, vagy ha megegyezni nem tudnak, legalább is kellő biztosítékot nem adnak, hogy a békét nem bontják meg, mert egyébként a családok közti gyűlölködés miatt e jó városok tönkremennének.

A Hanza megalakulása

Óhajtjuk, hogy tudomást szerezzetek arról a határozatról, melyet derék és megfontolt férfiak gondos mérlegelés után hoztak, mindazon kereskedők támogatására, akik a lübecki joggal élnek.
1. Először is minden város - lehetőségei szerint - tisztítsa meg a. tengert a kalózoktól és más gonosztevőktől, hogy a tengert járó kereskedők üzleti ügyeiket szabadon intézhessék.
2. Ha valakit bűnei miatt az egyik városból elűztek, más város be ne fogadja.
3. Ha
egy polgár fogságba esett, vagyona árán ne váltsák ki, de küldjék el neki övét és egy kést is hozzá.
4. Egy polgár sem vásárolhat meg más embert, s adósság törlesztése fejében sem fogadhat el senkit. Ha ezt teszi, sem abban a városban, ahol lakik, sem a lübecki jog alá tartozó többi városban tovább nem maradhat.

5. Ha
valakit útonállásért vagy rablásért az egyik városban törvényen kívülinek nyilvánítottak, valamennyi többiben is annak tekintsék.
6. Ha
egy úr valamelyik várost ostrom alá veszi, egyetlen más város sem támogathatja az ostromlót, kivéve, ha saját uráról van szó.
7. Ha
valahol háború dúlna, nem történhetik meg, hogy az ottani városokból származó polgárnak még egy más városunk is, testében vagy vagyonában ártalmára legyen, ellenkezőleg, őszinte jóakarattal támogassa.
8. Ha
valaki egyik városunkban megházasodik, s ezután megjelenik első felesége, és magának követeli őt: amennyiben hitelt érdemlően (tanúkkal) tudja bizonyítani, hogy valóban a felesége, a férfit fejezzék le.
9. Ha
leányát vagy unokahúgát egy polgár férjhez adja, s egy másik férfi azt állítja, hogy az illető már előbb az ő törvényes felesége volt: ha állítását megfelelő tanúkkal bizonyítani nem tudja, fejét vegyék.E határozatok egy évig maradnak érvényben. Hogy mi történik azután, azt egyik város a másikkal levélben közölje.

Kelt Keresztelő János napján [aug. 29.], Wismarban.


A firenzei munkásfelkelés

Niccolo Machiavelli (1469-1537) Firenze története c. művében leírja, az 1378. évi "ciompo" felkelést.A vagyontalan nép a gazdag polgárok és a céhek elöljárói iránt állandó gyűlöletet táplált, mert úgy vélte, hogy munkájáért nem kapta meg a jogos bért. Ennek az a magyarázata, hogy a polgárság még I. Károlyt idejében céhekre tagolódott, amelyek maguk választottak elöljárót, és önkormányzattal rendelkeztek. Ezzel kapcsolatban arról is gondoskodtak, hogy minden egyes céh tagjai polgári ügyekben csak a céh elöljárói előtt legyenek perbe foghatók. Ezek a céhek, mint már szó volt róla, kezdetben csak tizenketten voltak, idők folyamán azonban annyira megsokasodtak, hogy végül is 21-et számláltak. Hatalmuk is olyan nagy lett, hogy néhány év alatt kezükbe kerítették a város kormányzását. Mivel azonban voltak közöttük, amelyek nagyobb, s voltak, amelyek kisebb tekintélynek örvendtek, nagyobb és kisebb céheket különböztettek meg. A nagyobbak 7-en voltak, a kisebbek 14-en. Ebből a megkülönböztetésből és más okokból, melyekről fentebb szólottunk, keletkezett a párt kapitányainak önkényes viselkedése. Ugyanis azok a polgárok, akik régebben guelfek voltak, és akik a városi tisztségeket is mindig a kezükben tartották, a nagyobb céhek tagjait kegyelték, a kisebb céhek embereit viszont, azokkal együtt, akik védelmükre keltek, üldözték. Ezért keletkeztek azután ellenük irányuló állandó lázadások, melyekről már, beszéltünk. Végül a céhek testületének rendezése alkalmával sok, olyan mesterség, melyeket a nincstelen s a vagyontalan nép űz, saját céhek nélkül maradt. Ezekkel az történt, hogy mesterségükkel rokon céhek alá rendelték őket. Így azután, ha úgy vélték, hogy munkájukat nem fizetik meg, vagy hogy mestereik elnyomják őket, annak a céhnek elöljáróságához kellett fordulniok, amely igazgatta őket. Ez viszont, véleményük szerint, méltányos igazságot nem szolgáltatott nekik. Az összes céhek közül a gyapjúcéhnek volt a legtöbb alárendeltje.Minthogy ez valamennyi közt a legnagyobb tekintélyű s az általa ellenőrzött ipar révén a leghatalmasabb, a nincsteleneknek s a vagyontalan népnek a legnagyobb részét ellátta kenyérrel, s táplálja most is.Így tehát a köznép emberei, mind a gyapjúcéh alattvalói, mind pedig azok, akik más céhektől függtek, az említett okokból telve voltak elégedetlenséggel. …Mikor felvirradt a nap, amely július 21-e volt, a piacon mindössze nyolcvan fegyveres jelent meg a Signoria oldalán, és a zászlósok közül senki se jött, mert hallották, hogy az egész város fegyvert ragadott és ezért házaikat nem merték elhagyni. E lázongás egész nap tartott. Az éjszaka leszálltával bezárkóztak messer Stefano palotájába, amely szent Barnabás temploma mögött van. Számuk ekkor már meghaladta a hatezret.Napfelkelte előtt fenyegetésekkel kényszerítették a céheket, hogy zászlaikat. adják át nekik. Reggel azután az igazságszolgáltatás zászlajával és a céhek lobogóival a polgármester palotája elé vonultak, s mivel a polgármester nem akarta nekik a palotát átadni, megostromolták, és győztek.A Signoria próbált velük egyezkedni, mert látta, hogy erőszakkal nem képes őket megfékezni. Behívta ezért négy tagtársát, és ezeket a polgármester palotájában levőkhöz, hogy szándékukat kipuhatolják, el is küldötték. A küldöttek úgy találták, hogy a köznép fejei a céhgondnokokkal és más polgárokkal együtt már eldöntötték, hogy a Signoriától mit követeljenek. Így tehát a köznép négy küldöttjével együtt a Signoriához visszatértek. A Signoria küldöttei a következő követeléseket hozták .magukkal: hogy a gyapjúcéhek ezentúl idegen bírót ne alkalmazzanak; hogy három új céhet létesítsenek: egyet a gyapjúkártolók és a posztófestők részére, egy másikat a borbélyok; a szabók s más hasonló kézművesek részére, a harmadikat pedig a vagyontalanok számára. E három céhből kerüljön ki mindig a Signoria két tagja, a tizennégy kisebb céh tagjai közül három. A Signoria gondoskodjék házakról, ahol ezek az új céhek összegyűlhetnek. Az e céheknek alárendeltek közül senki ne legyen köteles két éven belül adósságát kifizetni, amennyiben az ötven dukátnál nagyobb - értéket - nem képvisel. A zálogház szüntesse be a kamatok szedését, és csak. a tőkét követelje vissza. A száműzötteket és elítélteket kegyelemben részesítsék.Az összes ammonitusokat jogaikba és tisztségükbe helyezzék vissza. Ezeken kívül még sok más dolgot kértek párthíveik érdekében. Így pl. azt, hogy ellenségeik közül sokat száműzzenek és ammonitusnak nyilvánítsanak. Ezeket a követeléseket is, jóllehet a köztársaságra lealázónak tartották, és önmagukban is súlyosak voltak, nagyobb rossztól való félelmében a Signoria, a kollégiumok és a nép tanácsa azonnal elfogadta. (Machiavelli: Firenze története)

Az első aranyforintos

A város nagyban emelkedett állásban, gazdagságban, uralmában s a nagy békében, minél fogva a firenzei kereskedők a néppel és á községgel a község dicsőségére elrendelték, hogy Firenzében aranypénzt verjenek, s magukra vállalták az arany beszerzését; mert előbb 12 dénáros ezüstpénzt vertek. Akkor kezdődött a 24 karát finomságú jó pénz, melyet aranyforintnak neveztek, s 20 soldójába számították darabját. S ez a bresciai Filippo degli Ugoni úr idejében volt Krisztus 1252. évének november havában. E forintokból 8 db nyomott egy unciát [kb. 35 gr.], s egyik oldalán a liliom, a másikon Szent János volt rajta kiverve. A leírt új pénz, az aranyforint révén egy csinos kis történet adódott elő, melyet el kell beszélnünk. A mondott aranyforintok kezdtek a világban elterjedni, s Tuniszba és Berberiába is vittek belőlük, és eljutottak a tuniszi király, egy derék, bölcs uralkodó elébe, és nagyon megnyerték tetszését, és próbát csináltatott belőlük, s finom aranynak találták, mire nagyon dicsérni kezdte őket, s tolmácsaival megmagyaráztatta a forint köriratát, mely így szólt: Keresztelő Szent János, s a liliomos oldalán: Fiorenza. [Ennek mintájára veretett Károly Róbert az első magyar aranyakat, amelyeknek .az olaszoknál "unghere" volt a neve.] Midőn látta, hogy keresztény pénzről van szó, a pisai kereskedőkért küldött, kik akkoriban kiváltságosak voltak, s nagy tekintélyük volt a király előtt (sót a firenzeiek is pisaiak képében üzérkedtek Tuniszban), s megkérdezte tőlük, hogy miféle város a keresztények közt az a Firenze, mely e forintokat készíti. A pisaiak irigységből kicsinylőleg feleltek, s azt mondták: ők a mi belföldi arabjaink, ami annyit tesz, mint a mi hegylakóink; a király bölcsen válaszol: nem látszik arab pénznek, s ti pisaiak, miféle aranypénzetek van nektek? Ekkor megzavarodtak, s nem tudtak mit felelni. Megkérdezte, hogy van-e köztük firenzei, s találkozott itt egy Pera Baldueci nevű szerény és bölcs kereskedő az Arnón túli negyedből. A király kikérdezte őt Firenze állapotáról és mibenlétéről, melyet a pisaiak a maguk arabjainak állítottak. Ez bölcsen válaszolt, kimutatta Firenze hatalmát s nagyszerűségét, s hogy Pisa sem hatalom, sem lakosság dolgában felét se teszi Firenzének, s hogy nincsen aranypénzük, s hogy firenzeiek a rajtuk nyert győzelmekkel szerezték meg a forintot. A pisaiak ez okból megszégyenültek, a király pedig a forint miatt, bölcs polgártársunk szavai következtében a firenzeieket mentességgel ruházta fel, hogy lakással együtt üzlethelyiségük, templomuk lehessen Tuniszban. Oly kiváltságokkal ruházta fel őket, mint a pisaiakat.(Giovanni Villani gazdag firenzei gyapjúkereskedő (1280-1348) könyvéből.)

Firenzei bankárok

1345 januárjában bukott meg a Bardiaknak, Itália legnagyobb kereskedőinek társasága. Ennek pedig az volt az oka, hogy miként a Peruzziak is, a maguk s a más vagyonát kölcsön adták Eduárd angol királynak, meg a szicíliai királynak.Az angol király tőke, kamat és a megígért ajándékok fejében több mint 900 000 aranyforinttal tartozott a Bardiaknak, de a francia királlyal való háborúja miatt nem tudott fizetni; a szicíliai vagy 100000 aranyforinttal vo1t adósuk. A Peruzziaknak 600000 aranyforintjuk volt az angol, 100000 forintjuk la szicíliai királynál; az adósság vagy 350000 forintra ment; ebből következett, hogy nem tudtak fizetni a városbelieknek és idegeneknek, akiknek fizetniök kellett volna, s ez csupán a Bardiaknál 550000 aranyforintra ment. Ennélfogva sok-kisebb társaság s magánszemély, kiknek vagyona a Bardiak, Peruzziak s más bukottak kezén volt, magára maradt, s ez okból 'megbukott. A Bardiak, Peruzziak, Acciaiaoliak, Bonaccorsiak, Cochiak, Antellesiek, Corsiniak, a da Uzzanok s Perendoliak meg több más kisebb társaság s ez időben s még előbb csődbe jutott egyes iparosok eme bukása, meg a községi adók, továbbá a megnevezett uralkodóknak adott fentebb említett mértéktelen kölcsönök - annyi volt, hogy sok volna elbeszélni - a legnagyobb romlás és csapás volt mely községünket, Firenzét valaha érte. (Giovanni Villani gazdag firenzei gyapjúkereskedő (1280-1348) könyvéből.)

A laoni kommuna

Guibert de Nogent (1053-1124) a nogenti Notre Dame kolostor apátjának önéletrajzából

Nem sok idővel azután, hogy a laoni püspök elment pénzt kémi az angolok királyától, aki neki egykor barátja volt, és akinek valamikor szolgálatában is állt, Gaurthier főesperes és Guy a város nagyjaival véghezvitte ezt a dolgot, amiről az alábbiakban számolok be. Hosszú idő óta nagy szerencsétlenségként nehezedett erre a városra az, hogy ott nem félték sem az Istent, sem más urat és hogy mindenki - lehetősége és szeszélye szerint - gyilkossággal és rablásokkal rontotta meg a köz életét.

A papság a főesperesek és az előkelők látván, hogy a dolgok így folynak, és mivel minden eszközt fe1használtak arra, hogy a közemberektől pénzt csaljanak ki, követeik által tárgyalni kezdtek velük, és felajánlották nekik, hogy amennyiben megfelelő összeget fizetnek, felhatalmazzák őket kommuna alakítására. Azonban lássátok, hogy mit értettek ezen a kárhozatos és új szón: a lakosok, fej szerint egy bizonyos összeggel tartoznak megváltani évenként uraikkal szemben a szolgai állapotukból folyó rendes kötelezettségeiket, és törvényesen megállapított kártérítést fizetnek abban az esetben, ha a törvényt megszegik. Ezzel a kikötéssel teljesen szabadok lettek minden egyéb tehertől és szolgá1tatástól, amelyet egyébként a szolgarendűekre kiróni szokás. A köznép megragadta ezt az alkalmat, hogy megszabaduljon egy sereg kellemetlenségtől és valóságos pénzhegyeket adott ezeknek a kapzsi embereknek, kiknek a marka olyan, mint valami soha be nem tölthető feneketlen mélység. Ezek az. aranyesőtől .egyszeriben készségesek lettek, és eskü alatt megígérték a közembereknek, hogy a megállapodást a legpontosabban meg is fogják tartani.Miután a papság, az előkelők és a nép így megegyeztek, hogy egymásnak kölcsönösen segítségére lesznek, a püspök is visszatért az angoloktól, és rengeteg pénzt hozott magával, azonban igen felháborodott azok ellen, akik ezt az újítást bevezették, és egy ideig nem is akart a városba bevonulni. ...

Mindenesetre, jóllehet kiengesztelhetetlennek mondta magát azokkal szemben, akik a városban ezt az említett változást okozták, abban a pillanatban, mihelyt nagy összegű aranyat és ezüstöt ajánlottak föl neki, hangos szitkozódásai egyszeriben elcsitultak. Ő is megesküdött hát, hogy a község jogait ugyanazon a módon és feltételek mellett. tiszteletben fogja tartani, mint ahogyan ezt Noyon és Saint-Quentin részére írásba foglalták és megállapították. A közemberek gazdag ajándékokkal a királyt is rávették ami, hogy hagyja jóvá és esküvel erősítse meg ezt a szerződést. De ki tudná kellőképpen elmondani, micsoda. felháborodás támadt akkor, midőn ugyanezek az emberek, kik a nép ajándékait elfogadták és bőven osztogatták ünnepélyes ígéreteiket, meg akarták. semmisíteni azt, aminek megtartására esküvel kötelezték magukat, és a régi szolgaság állapotába akarták visszataszítani azokat, akik a szolgaság igájának már, minden kemény terhétől megszabadították magukat.

Ama szerződések megsértése, melyeken Laon városi kiváltságai nyugodtak, megdöbbenéssel és dühvel töltötte el a polgárok szívét; minden hivatalban levő ember felhagyott tisztje teljesítésével; a tímárok és csizmadiák bezárták üzletüket; a fogadósok és kocsmárosok nem szolgálták ki a vendégeket, senki sem bízott abban, hogy ezek után az urak rablási vágya valamijét is meghagyja. A püspök és az előkelők csakugyan nem késlekedtek, és számba vették minden egyes polgár vagyonát, és arra akarták kötelezni őket, hogy a községi kiváltságok megszüntetéséért mindenki annyit fizessen, mint amennyit elnyerésükért adtak. Ezek a dolgok, amelyekről most beszámoltam, nagypéntek napján történtek; amelyekről most fogok beszélni, nagyszombaton, és így bizony a lelkek egyrészt gyilkossággal, másreszt esküszegéssel készülődtek arra, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus testét és vérét magukhoz vegyék. A püspök és az előkelők egész idő alatt csak arra gondoltak, hogy a népet mindenétől megfosszák. Másrészt viszont az alacsony rendű embereiket haragnak már nem is nevezhető indulat, hanem inkább állati vadság töltötte el. Valamennyien megesküdtek arra, hogy a püspököt és cinkosait megölik.

A püspöknél tett látogatásom másnapján húsvét utáni csütörtök volt. A püspök éppen Gauthier főesperessel vitatkozott arról, hogy mekkora összeget követeljen a polgároktól, mikor hirtelen nagy riadalom támadt a városban. Az embertömeg ezt kiáltozta: "Communia, comunnia!" A polgárok karddal, fejszékkel, íjakkal és bárdokkal felfegyverezve, lándzsákat és gerelyeket ragadva, tömegben özönlötték el a Boldogságos Szűz bazilikáját, majd megrohanták a püspöki palotát.

Bernard, kinek mellékneve Des Bruyéres volt, felemelte fejszéjét és szétloccsantotta ennek a bűnös, de fölszentelt embernek az agyát. A főpap a körülötte állók karjaiba rogyott; mielőtt azonban lezuhant volna, még egy másik fejszecsapást is mértek rá, mely az orrát vágta le, ezzel kiszenvedett.A tiszteletre mé1tó és bölcs érsek, mikor némely holttestet illendőbben eltemettetett és velük együtt, a családtagok és rokonok részvétele mellett a többiekért is az isteni szolgálatot elvégezte, mise közben beszédet mondott ezekről a kárhozatos községi mozgalmakról, melyekben a jog és szokás ellenére a szolgáik erőszakkal akarnak szabadulni uraik hatalma alól. "Szolgák" - mondja az apostol - "teljes félelemmel szolgáljátok uraitokat." és nehogy a szolgák uraiknak keménységét, vagy kapzsiságát okolják, hallják meg ezt is: "éspedig nemcsak a jókat és szelídeket, hanem a gonoszokat is." A hiteles kánonok is kiközösítéssel sújtják azokat, akik a vallás ürügyén arra biztatják a szolgákat, hogy uraiknak ne engedelmeskedjenek, vagy pedig valahová elszökjenek, és még inkább azokat, akik erőszakos ellenállásra izgatnak; ugyanezért sem általában klerikusnak, sem különösen papi rendbe fölvenni nem szabad azt, aki szolgarendű, és ha ilyent véletlenül mégis felvettek volna, ura akarata ellenére visszatartani nem szabad. (GuilJerti De Novigento: De vita sua)

A párizsi céhek határozatai (XIII. sz.)

1. Párizsban senki nem lehet takács, csak ha ipart vásárol a királytól. Ezt pedig a király nevében az adja el, aki megvette a királytól, egyik embernek drágábban, a másiknak olcsóbban, ahogy jónak láltja.
2. A. párizsi kerület határain belül sem takácsnak, sem másnak nem lehet műhelye, ha maga nem ért ipara műveléséhez, és ha nem mesternek a fia.
3. Minden párizsi takács két széles és egy keskeny szövőszéket tarthat a házában, de házán kívül egyet sem, ha nem  akar élni olyan joggal, amilyenek az idegent megilletik.

5. Minden takács házában tarhatja egy testvérét és egy unokaöccsét. Mindegyikük számára két – két széles és egy-egy keskeny szövőszéket tarthat a házában, hogy így testvérei és unokaöccsei a maguk kezével dolgozzanak, és mihelyt nem dolgoznak, a mester nem tarthat szövőszéket. A mester testvérei és unokaöccsei nem kötelesek ipart vásárolni a királytól, sem éjszakai őrszolgálatot teljesíteni, sem taliumot [állami adó] fizetni, mindaddig, amíg testvérük, vagy nagybátyjuk gyámsága alatt élnek.
6. Takácsmester nem tarthat szövőszéket házán kívül fiai, testvérei, vagy unokaöccsei számára.
7. Egyetlen takácsmester sem tarthat szövőszéket, csakis törvényes feleségétől származó fiai, vagy testvérei, vagy unokaöccsei számára.

8. Minden takácsmester csak egy tanulót tarthat a házában, ezt is csak négy évre és 4 párizsi livre fejében, vagy ötévi szolgálatra. 60 párizsi sou-ért vagy hatévi szolgálatra 20 párizsi sou-ért, vagy hétévi szolgálatra fizetség nélkül.

9. A
takácsmester hosszabb ideig tartó szolgálatra nagyobb fizetség fejében vehet maga mellé tanulót, de kevesebbért nem.
10. A
tanuló megválthatja magát a szolgá1iat alól, ha a mester beleegyezik, de csakis négy év leszolgálása után. De a mester sem tovább nem adhatja, sem meg nem válhat tőle, ha tanulója a négy esztendőt le nem szolgálta.
11. A
takácsmesternek nem lehet [másik] tanulója ezalatt a négy év alatt, amíg [az első] tanuló ott szolgálhat, ha ez a tanuló meg nem halt, vagy mindörökre le nem mondott az iparról.
12. Ha
a tanuló meggondolatlanságból, vagy könnyelműségből megszökik mesterétől, köteles megtéríteni a mesternek mindazokat a kiadásokat és veszteségeket, amelyeket hibája folytán okozott neki, mégpedig úgy, hogy ennek és nem más mesternek a műhelyébe térhet vissza, ha a mester nem ,akar tőle megválni.
13. Ha a tanuló a mester hibájából távozik mesterétől, ő maga, vagy barátja menjen el a takácsok fejéhez, és ezt jelentse be neki. A takácsok feje két héten belül hívassa magához a tanuló mesterét, feddje meg, és mondja meg neki, hogy tartsa illő módon tanulóját, mint köztiszteletben álló ember fiát, lássa el ruhával és lábbelivel. Ha pedig ezt nem teszi meg, a tanulónak másik mestert keresnek.
17. Az atyamester és két, három vagy négy esküdt … köteles ellenőrizni, hogy a mester elegendő vagyonnal és tudással rendelkezik-e, hogy tanulót fogadhasson. És, ha a céhmester és az esküdtek úgy találják, hogy a tanulót felfogadó mester, nem rendelkezik a kellő képességekkel ahhoz, hogy tanulót tarthasson, akkor jó és elegendő zálogot vehetnek tőle, ami arra serkenti őt, hogy minden kötelességét híven teljesítse tanulójával szemben, hogy így a tanuló ne vesztegesse el az idejét, atyja pedig a pénzét.
23. Párizsban egy takács sem szőhet teljes [vég] posztót, csak úgy, hogy egyformán erősek a hosszanti és a vetülékfonalak, ha a szövet teljes szélességében legalább 1600 fonál van. Különben a fent említett büntetést fizeti.
24. Tiszta posztónak Párizsban azt a posztót nevezik, amelyben a hosszanti és a vetülékfonalak egyforma erősségűek.

26. Minden posztószövetnek, bármilyen fajta is, legalább 7 negyed szélességűnek kell lennie, különben a fent említett büntetés jár él1te.

31. A
posztó készítésekor senki sem vegyítheti össze a valódi gyapjút a bárány gyapjával. Ha valaki mégis ezt teszi; 10 sou büntetést fizet, minden csomó után: ennek a fele a királyt, másik fele az atyamestert és az esküdteket illeti munkájukért és fáradozásukért.
32. Minden posztónak tiszta gyapjúból kell lennie, és ugyanolyan jónak az elején, mint. a közepén. Ha nem ilyen, akkor készítője minden vég posztóért 5 sou büntetést fizet, bármilyen szövőszékről került is le; ennek fele a királyt, fele a céhmestert és az esküdteket illeti munkájukért és fáradozásukért.

47. [A margón] A fent említett céh tagjai közül senki sem kezdheti a munkát napfelkelte előtt, különben a mester
12, a segéd 6 dénár büntetést fizet, ha nem forgott fenn az a körülmény, hogy a vég posztót be kellett fejezni. Ebben az esetben a segéd [korábban] bemehet, de csak aznap.
48. A
takácsok éjszakai királyi őrsége annyit jelent, hogy az atyamester és a takácsok 20 párizsi sout fizetnek a királyinak minden éjszaka, amikor rájuk kerül az őrség sora, és 10 párizsi sout azoknak, akik ellátják. Ez az ő fizetésük, valamint a Kis- és a Nagyhíd őrségének a fizetése; továbbá kötelesek a takácsok 60 főnyi őrséget állítani minden éjszaka, amikor rájuk: kerül a sor.
49. A
takácscéh feje hívja össze az éjszakai őrséget. Ebben a tekintetben ő is királyi tisztviselő, ezért kötelességének híven és becsülettel ken eleget tennie, esküje szerint.
51. A
takácssegédek hagyják abba a munkát, mihelyt a vecsernyére hívó harang- megszólal, bármely plébánia területén dolgoznak is, és a vecsernyére szóló harangozás után bel kell fejezniük.
53. Mindezeket a fentebb felsorolt büntetéseket a párizsi prévot-nak, vagy helyettesének kell befizetnie. Az esküdtek a prévot [királyi helyi megbízott] vagy helyettese kezéből kapják munkájukért ennek a felét, mi fentebb kifejtettük.


A királyi várak városokká alakulnak

István, Isten kegyelméből Magyarország, Dalmácia, Horvátország, Ráma, Szerbia, Halics, Lodoméria, Kunország és Bulgária királya Krisztus minden hivőjének, akik ezt az oklevelet látni fogják, üdvöt, a mindenek üdvözítőjében. Ahogyan a királyok dicsősége és méltósága a kormányzásban népe sokaságában gyarapodik, úgy történik gondoskodás az erősségek fenntartásában az ország védelméről és az alattvalók sokszoros javáról. Ezért ennek az oklevélnek rendjén az összes most élőknek és az utókornak tudomására akarjuk hozni: jónak láttuk és elhatároztuk, hogy győri hospeseink telepedjenek át a győri várba, és ezután éljenek a várban, aszerint a szabadság szerint, amelynek fehérvári civiseink [polgáraink] és hospeseink örvendenek, ugyanúgy mentesülvén és örökre azonosképpen kivétetvén a győri ispánnak és udvarispánjának bíráskodása, fennhatósága, hatalma és ítélkezése alól, úgy tudniillik, hogy
1. azt válasszák bíróvá maguk közül a várból, akit akarnak.
Akit megválasztottak, mutassák be nekünk, mi pedig meg fogjuk erősíteni. Neki legyen joga és kötelessége, hogy minden kisebb és nagyobb ügyükben ítélkezzék.

2. Ha
ez a bíró a panaszosoknak vonakodnék igazságot szolgáltatni, akkor ne a hospeseket, hanem a bírót idézzék jelenlétünk elé az ország szokása szerint.
3. Mentesítjük és felszabadítjuk őket a fél ferto fizetésétől, amelyet terragium [telek után fizetett pénzjáradék] címén kötelesek fizetni évenként a győri ispánnak mansiónként, korábbi kiváltságlevelük alapján.
4. Ezenkívül szabad vásár tartását engedélyezzük nekik mind a várban, mind azon kívül. E felett sem a győri ispán; sem tisztjei semmiféle hatalmat nem gyakorolhatnak. Azt az egyet azonban ebben az oklevélben is kijelentjük, hogy annak a vásárnak teljes vámját, amelyet szombatnapon Győr helységben tartanak, a győri ispán kapja, ahogy köztudomásúan eddig is kapta.
5. A
győri püspöknek és káptalannak az ugyanama megerősített helységben azokkal a hospesekkel lakó népeit említett hospeseinkhez társítjuk és csatoljuk, hogy minden tekintetben ugyanazt a szabadságot élvezzék, mint amelynek a mi hospeseink örvendenek, épségben hagyván mégis azt, hogy bírájuk a pünkösd nyolcadán a győri püspöknek vágy káptalannak járó köteles terragiumot vagyis censust ezekkel a hospesekkel egészében fizettesse meg, ahogyan szokásos.
6. Egyébként elhatározzuk, hogy győri hospeseink sem a városon, sem országunk határain belül máshol saját áruik után semmiféle vámot ne legyenek kötelesek fizetni, többi királyi hospeseink szokása szerint.

7. Hogy az épületek javításához vesszőjük és karójuk, a földműveléshez és telkeikhez pedig több földjük legyen, átengedtünk ugyanezeknek a hospeseinknek egy szigetet népeivel, amely a Dunában a győri várral szemben nyugatra helyezkedik el, ligeteivel, réteivel és halászóhelyeivel együtt.

8. Átengedjük nekik a győri vár Malomsok nevű földjét is, amely túl a Dunán Zámolyig terjed, amelyet eredetileg minden hasznával és tartozékávalt együtt adományoztunk.

9. Hospeseinknek adjuk ezenkívül a Zerphel monostor Terendoiul nevű, Rába mellett fekvő üres földjét, minden hasznával, úgy, hogy közülük a gonoszok viszálykodása eltűnjék. A győri vár bizonyos öt nehezéket fizető népeit, hospeseket és királyi tárnok-mansiókat, Szent János ispotályos háza kereszteseinek népeit is, úgyszintén a népeket a Szent Adalbert utcából, és bármilyen állapotú egyéb közrendű népséget is, akik hospeseink közé telepedtek, hospeseinkhez csatoljuk úgy, hogy tekintetbe nem véve korábbi helyzetüket, a várban lakjanak, s nekünk ezeknek a hospeseinknek a szabadsága szerint legyenek kötelesek szolgálni.

10. Azt is elrendeljük, hogy minden Ausztriából Magyarországra jövő és Magyarországról Ausztriába menő kereskedő áruját rakja ki a győri várban csere végett.

11. Elhatározzuk emellett, hogy báróink közül senki se merjen vagy merészeljen rajtuk szállást venni.

12. Mivel biztos tudomásunk van a győri hospeseink szegénységéről, fehérvári polgáraink szabadságai közül (őket illetően) attól az egytől eltekintünk, hogy semmiképpen ne tartozzanak velünk vagy valamely bárónkkal hadba vonulni.

13. Megengedjük emellett, és úgy véljük, előrelátóan akként kell rendelkeznünk, hogy minden visszavonásnak tőlünk való távoltartása céljából szabad kikötőjük legyen és lehessen számukra a Dunán.

Hogy pedig ennek az általunk ésszerűen tett intézkedésnek örök érvényű hatálya legyen, s később az idő haladtával senki se tehesse semmissé, kiadtuk ezt a kettős pecsétünk rátételévei megerősített oklevelet. Kelt Benedek mesternek, az aradi egyház prépostjának, udvarunk alkancellárjának, kedvelt hívünknek kezéből, az Úr megtestesülésének 1271., királyságunknak pedig második esztendejében. (V. István privilégiuma a győri hospesek számára)


Zsigmond király városfejlesztő politikája 

… miután országunk minden megyéjéből és kerületéből a követeket, és a királyi joghatóságunk alá tartozó városok, mezővárosok és szabad községek küldötteit összehívtuk, s mindnyájuknak és mindegyiküknek kéréseit, kívánságait, előadásait, véleményét, és panaszait meghallgattuk, és pontosan megértettük: országunk főpapjainak, báróinak és tekintélyesebb előkelőinek, valamint ama követeknek tanácsára s az e részben történt érett megbeszélés után, az egész ország java és békességes állapota kedvéért s annak nyilvánvaló hasznára végeztük; határoztuk és rendeltük, hogy némely városokat védfalakkal kell körülvenni, némely szabad községeket vagy mezővárosokat fi városok rangjára kell emelni, némely, inkább visszaélésnek látszó szokásokat el kell törölni, másokat mérsékelni és megjavítani, némelyeket újonnan is megállapítani, mint alább következik.

1. Cikkely

Hogy a folyó - és szilárd testek mértékét az egész országban Buda város mértékéhez kell alkalmazni. Először is engedve némely alattvalóink kérésének, az alább kijelentett szabadságokat állapítottuk meg:Hogy a fonttal, - mérleggel, ötlet való méreg, a bornak, gabonának kimérése, s általában minden megmérhető és mázsálható dolognak kimérése és megmázsálása minden városban, a mezővárosokban, várakban, falvakban, mind a mieinkben, mind bárki máséban, s egyáltalán országunk határain belül mindenütt Buda városunk mértéke szerint történjék ...

2. Cikkely

Milyen módon szabad az idegen kereskedőknek az országon belül posztót árulni.Elrendeltük azonkívül, hogy idegen kereskedőknek bármely . városban posztót levágni és rőfönként eladni, sőt egyszerre hat végriélkevesebbe1eladni semmikor, még vasárnapokon se legyen szabad, ha ugyan azoknak a kereskedőknek van hat vagy ennél több darab posztójuk.
1. §. Ha pedig hatnál kevesebbjük van, álljon jogukban és szabadságukban azokat egészében eladni vagy elcserélni.

2. §. Hogyha másként mernének cselekedni, minden vég posztót, melyet jelen rendelés ellenére eladtak, elidegenítettek, vagy e1cseréltek, valamint az azokért netalán fizetett pénzt is el kell tőlük venni.

4. Cikkely

Hogy a polgárok, jövevények és a városi népség fellebbezésének helyet kell adni.Továbbá, a polgároknak összesen és egyenként. a jövevényeknek és bármely városunk, valamint valamely nevezetesebb, városhoz csatolt szabad községek lakosságának szabadságában álljon bármely ítéletet, melyet bíráik és esküdt polgáraik hoztak, tárnokmesterünkhöz, vagy annak a városnak a ,bírósághoz fellebbezni, amelynek szabadságával az ilyen város vagy község él.

12. Cikkely

A szabad városoktól a tárnokmesterhez, s innen, ha szükséges, a király személyes jelenléte elibe történik a fellebbezés.Ezenfelül, ha. azoknak a városoknak a polgárai, melyeket újonnan létesítettünk, és amelyeket ,más városok szabadságaival láttunk el, bíráik és esküdtjeik ítéletében és határozatában megnyugodni nem akarnak, megannyian ahhoz a városhoz, amelynek szabadságával élnek vagy tárnokmesterünkhöz fellebbezhetnek.
1. §. Úgy azonban, hogy miután a tárnokmesterhez fordultak, a bírákhoz és esküdtekhez többé vissza. ne térhessenek, és más valakihez sem fellebbezhessenek semmiképpen, kivéve, ha szükséges volna a mi személyes jelenlétünkhöz.
(Zsigmond király 1405. évi 1. dekrétumából)


Részletek a budai jogkönyvből

A budai polgárok 1244-1421 között szerkesztett német nyelvű jogkönyve a középkori magyarországi várostörténet egyik legbecsesebb forrása.Gyülekezés és zendülés a tanács ellen.

A városban a tanács tudta nélkül senki se tartson titkos tanácsot és ne merészeljen külön gyűlést egybehívni. Ha a gyülekezés a tanács ellen irányul, vagy a tanács tudta nélkül zendülés céljából történik, akkor résen kell1enni; hogy az egybegyűlteket gyorsan és határozottan megsemmisítsék. Ha valaki ilyenkor rest és késlekedő, ez nagy nyomorúságot és kárt okoz.Amint Zsigmond király privilégiumában áll: "Ezért akarjuk és saját akaratunkból megerősítjük, hogy a város közönsége a bíró és az esküdtek tudta és akarata né1kül semmikor, semmiféle ügyben és dologban nem hívható össze. Aki ez ellen tesz vagy tenni szándékozik, az büntetésül el1enrtmoodás nélkül száz márka tiszta ezüstöt fizet a királyi kamarának. A bíró és az esküdtek tanácsán kívül senki se tartson titkos vagy nyílt tanácsot semmiféle ügyben, legyen az akár kocsmában, akár az utcán, akár titkos vagy nyilvános helyeken (Aki ez ellen tesz), a királyi felségnek száz márka dénárt fizet. Végül még megerősítjük, hogy a bíró és az esküdtek megválasztásában azok, akik nem lakosai a városnak, ne vegyenek részt sem szóval, sem tettel.A kofák jogairólItt következnek a kofákra vonatkozó rendelkezések és szabályrendeletek arról, hol tartózkodjanak és a kereskedésben mihez kell .tartaniok magukat. Először is meg kell jegyezni azokról a kofákról, akiket gyümölcsös kofáknak néznek, hogy szám szerint kilencen legyenek, ebből kétharmad német, a harmadik harmad magyar. Elárusítóhelyük a patikusok előtt legyen, és kezdődjék a Boldogasszony templommal [a várbeli német lakosság temploma, a mai Mátyás templom] szemközti patika sarokházánál egészen Gubelwein Konrád uram házáig. És a következő dolgokat árusíthassák: alma, körte, cseresznye, meggy, szamóca, zöldborsó, lóbab és bagolyborsó, dinnye és burgonya, tök és zöldmandu1a, kökény, szilva és kökényszilva, őszibarack, zöld dió és mindenféle zöld gyümölcs. Szőlőt azonban ne árusíthassanak, hacsak él bíró és a tanács meg nem engedi nekik. Télen borókát és mindenféle aszalt gyümölcsöt áruljanak.

Azok a kofák, akik főzelékféléket adnak el, ugyancsak kilencen legyenek szám szerint, kétharmadrészük német és egyharmad magyar. Elárusítóhelyük a patikusoktól lefelé legyen, kezdődjék: Hase Pál uram háza előtt egészen Rechperger Rigo Uram házáig. És a következő dolgokat legyen szabad árusítaniok: száraz borsó, bab, lencse, árpa, kender, mák, zabdara, árdara, tönkölydara, édesköménydara, köles, cirbolyamag, szárított metélőhagyma, szárított fokhagyma és mindenfajta hasonló főzelék.Azok a kofák, akiket sajtos kofáknak neveznek, szám szerint ugyancsak kilencen legyenek, kétharmadrészük német, a harmadik harmad magyar. Elárusítóhelyük a patikusok előtt kezdődjék Miklós mester, orvos házánál, és 'tartson egészen le a sarokig, a kenyeres bódék mellett levő patikáig. És ezek a következő dolgokat árusíthassák: sajt, túró, vaj, tejszín, író, tej, tejföl, tojás, és hasonló.Azok a kofák, akiket tyúkos kofáknak hívnak, szám szeriont szintén kilencen legyenek, kétharmadrészük német, egyharmaduk magyar. Elárusítóhelyük a kőből épült üzleteknél, a hússzékekkel szemközti sarokháznál legyen egészen le az útig, és a következő dolgokat legyen szabad eladniok: tyúk, liba, kacsa, galamb, szopós malac.A vadasok ketten legyenek, vagy legfeljebb hárman, és a hússzékek mögött, szorosan a várfal mellett álljanak a sarokkal szemben. Azt árusítsák, ami fentebb a vadasokról írva van.Azok a kofák, akiket növényes kofáknak neveznek, szám szerint hatan legyenek, kétharmadrészük német, egyharmaduk magyar. Elárusítóhelyük a hússzékek mögött, szorosan a várfal mellett legyen, a vadasoktól kezdődően egészen a város öreg konyhájáig És árusíthassanak: zöld káposztát, hordókáposztát, petrezselymet, céklát, tököt, retket, tonnát, hagymát, metélőhagymát, fokhagymát, murokrépát, spenótot és általában mindenfajta zöld növényt és hasonlót.A sóárusokból ki1enc legyen, k.étharmadrészben németek, egyharmadrészben magyarok. Elárusítóhelyük azon a közúton legyen, amely a vadasoktól a tyúkosok átellenében vezet lefelé Bigo uram házához,.úgy azonban, hogy a közutat ne zárják el. Itt árulják és adják el sójukat.

A Szombati kapu előtt, a két kapu között három kofa üljön, két német és egy magyar. Ezek mást, mint hibás gyümölcsöt ne áruljanak. Szőlőt és őszibarackot ne árulhassanak, amíg a bíró és a tanács meg nem engedi nekik.A hegy aljában, a Szent Péter templom mellett hat kofa árulhat, ebből kétharmadrész legyen német, egyibarmadrész magyar. Ezek egymás között olyan rendet tartsanak, hogy a különféle gyümölcsöket, főze1ékfélét, sajtot, tejet, növényeket, tyúkot és sót ugyanúgy árulják, mint a hegyen levő városban letelepedett kofák És ezenfelül a bíró és a tanács különös kegyelméből még faggyúgyertyát is árulhatnak és adhatnak el.A hegy aljában, am Tzeisselpüchel [Buda „Tótfalu” nevű külvárosa, a mai Budakeszi út környéke] szintén hatan árulhatnak, ugyanolyan mértéktartás és rend szerint, mint a Szent Péter templom melletti kofák.A fent nevezett összes kofák pénteken és szombat délelőtt szombati vásáron áruljanak, ha akarnak.

A város vásárnapjairól és azok számáról

E városban nem több, mint két jogos vásárnap van: szerda a németeknek a Boldogasszony templom körül és péntek a magyaroknak a Szent Mária Magdolna templom körül; a harmadik, a szombat szokásból jött létre. Azonban tudni kell, hogy búcsúkor és karácsony táján a vásár máshol mint a németeknél, a Boldogasszony templom és a Szent György templom körül ne legyen.


A budai polgárok zendülése a patríciusok ellen

Országának Zsigmond császár egyetlen örököst hagyott: Erzsébet nevezetű leányát, ki második feleségétől származott, a fe1séges Borbála királynétól, néhai tekintetes Cillei Hermann gróf leányától. Leányát a császár még életében keresztényi házastársul adta A1bert osztrák herceghez azzal a kikötéssel, hogy veje és leánya együtt kövessék a trónon. És minthogy ez a rendelkezés a magyar nemzetnek is nagyon tetszett, mihelyt a császárt eltemették, Albert herceget azonnal behozták, s a következő esztendő első vasárnapján, az Úr körü1metéltetésének ünnepén, az 1438. esztendőben, az első magyar király módjára, dicsőséges pompával, szerencsésen megkoronáztak. E király országlásának e1ső évében Buda városában óriási zendülés támadt. A várost ugyanis kétféle nép lakja: magyar és német. A németek felfuvalkodtak, amiért maguk nye1vével élő a fejedelem. A magyarokat mindenképpen elnyomták s meg akarták szüntetni a városban hajdantól fogva fennálló szokást, mely szerint az egyik esztendőben magyart, a másikban pedig németet vá1asztanak bíróvá. Most alkalmasnak látták erre az időt, mocskolják, meg is támadták a magyarokat. A magyarok pedig ősidők óta ,olyanok, hogy lassan indulnak fel a bosszúállásra, végül azonban ha felkelnek, hogy elégtételt vegyenek bántalmazóikon: késő bosszúállásuk hatalmas, mint a forgószél; mindenképpen úgy tettek, mintha mélyen aludnának, csak nézték, mi fog kikerekedni a németek elhamarkodott hetykeségéből.

Élt ekkora városban egy ötvös János nevű, nagy tekintélyű ember, az első polgárok egyike. Ez kivált nehezen tűrte a magyar polgárok gyalázatát, szóval és tettel egyedül ő állt ki a magyarok becsületéért, amennyire tőle tellett. A németek váltig görbe szemmel nézték: alkalommal élve, titkon elfogták és rabként házuk (a városháza) belsejében mindenféle kínzóeszközzel gyötörték; végül is a kínzások tortúrájától meghalt. Nehéz követ akasztottak a nyakába, és a Dunába süllyesztették. Nyolc napig maradt rejtve a hallatlan gaztett; végre levált a kőnehezék, és a víz partra vetette a holttestet. A tetemet megtalálták, látszottak a kínzás sebhelyei és gyilkosai felől hiteles tanúságot tettek. Sok nemes volt abban az időben a királyi palotában. Ezért a magyarok a hallatlan gaztett láttára feljajdultak, és egy akarattal, nagy lármával csődültek: nagy haragjukban bosszút szomjazva rohantak a városba. És miután a gyilkosokat meg nem találhatták, palotáikra törtek, bezúzták vasalt kapuikat, s mohón prédálták a németek kincsét. (Thuróczi János: Chronica Hungarorum, XXV.)


Szeged, Buda és Pest 1433-ban

Bertrandon de la Brocquiere lovag, Jó Fülöp burgundi herceg követe és tanácsosa 1432-ben az Alpokon keresztül Velencébe, onnan tengeri úton Szíriába és a Szentföldre utazott, majd 1433-ban szárazföldi úton tért vissza a Balkán félszigeten és Magyarországon keresztül. Utazásáról készült beszámolójában az általa meglátogatott magyarországi városokról, így Szegedről, Pestről, Budáról és Győrről is megemlékezik.

Szeged nyílt, nagy város és egyetlen, mintegy egy mérföldnyi hosszú utcából áll. Környéke mindennemű gabonával megáldott, termékeny szántóföld. Itt igen sok darvat és túzokot fognak, egész piacot láttam tele e madarakkal, azonban igen tisztátalanul készítik és éppúgy eszik. A Tisza - rendkívül sok halat szolgáltat, egyetlen folyóban sem láttam oly nagy halakat.Ugyanitt temérdek szilaj és eladásra szánt lovat találtam, ezeket nagyon jól tudják megfékezni és megszelídíteni, ez pedig nagyon sajátságos látványt nyújt. Mondták nekem, hogy aki három-négyezer lovat óhajtana, e városban találhatna annyit is. A lovak oly olcsók, hogy bárki tíz magyar forintért igen . szép csődört vehetne.A császár Szegedet valamely püspöknek ajándékozta. Láttam e főpapot, ki igen tág lelkiismeretű embernek tűnt előttem. A ferencrendieknek a városban igen szép templomuk van, hol istentiszteletet hallgattam, mely egy kicsit magyaros volt.Szegedről elindulva egy városba [feltehetőleg Kecskemét] érkeztem. Utam ismét szép síkságon vitt keresztül, hol a lovak vadállatokhoz hasonlóan, egészen szabadon élnek, mégpedig egymást éri. a sok ménes, ez az oka, hogy a szegedi piacon annyit láthatni.Pestnél átkeltem a Dunán és Budára érkeztem. Belgrádtól Budáig hét napig utaztam.

Buda, Magyarország fővárosa, hosszasan elnyúló hegyen áll. Kelet felé a Duna folyik, nyugati oldalán vö1gy terül el, délen nagy palota [az ún. Friss palota] eme1kedik, mely a kapu felett uralkodik, e palotát a császár [Luxemburg Zsigmond] kezdte építtetni, mely befejezése után nagyszerű és erős leend. Ezen az oldalon, de a falakon kívül, igen szép meleg fürdők vannak a keleti oldalon s van néhány, ezek azonban nem érnek annyit, mint a többiek.A városban a németek, mind az igazságszolgáltatás, mind a kereskedelem és ipar terén uralkodnak. Sok franciául beszélő zsidót is láthatni, kik közül sokat Franciaországiból űztek ki.Ugyancsak itt találkoztam Clays Davion arrasi kereskedővel, ki a Zsigmond császár által Franciaországból behívott kézművesek közé tartozott, Clays szőnyegeket készített. Buda környéke rendkívül kies, a talaj pedig mindennemű é1elmiszert bőségesen szolgáltat, különösen kitűnő a fehér bor, mely tüzességét a számos meleg fürdőtől és az azokban levő kéntől kapja. A várostól egy mérföldnyire Látható Remete Szt. Pál teljes épségben levő holtteste.Visszatértem Pestre, hol szintén hat, vagy nyolc francia családot láttam, kik a császár megbízásából, a Duna-parton, palotájával szemben, nagy tornyot építettek, szándéka volt a Dunán keresztül óriási láncot húzni, mely a folyamot elzárta volna. Úgy látszik, Écluse várkastély mellett levő, burgundi tornyot akarja utánozni, tervét azonban kivihetetlennek tartom, mivel a folyam roppant széles. Megszemléltem a tornyot, mely körülbelül már három lándzsányi magas volt. Környeskörül igen sok faragott kő hevert, azonban az egész abbamaradt, mivel az első kézművesek elhaltak, akik pedig életben maradtak, - nem tudták folytatni, - legalább így beszélik. Pesten igen sok lókereskedő van, ha valaki kétezer jó lovat kívánna venni; itt bizonyára kaphatna. Tíz lóból álló istállókként adják el, minden istálló ára 200 frt. Láttam olyan lovat is, hogy közülük kettő-három megérné az említett árat. Legnagyobb részük a Magyarország határait borító erdélyi helyekből való. Vettem egy kitűnő futót, egyébiránt majd mind jó hátasló. Az ország igen jó legelőket szolgáltat számukra. Hibájuk azonban, hogy kissé makrancosak, különösen pedig nehezen patkolhatók.